A magyar egyetemi szintű építészképzés a Műegyetem elődjében a múlt század hetvenes éveiben indult. E század elejének fellendülése idején már nagy létszámú év-folyamokban folyt az oktatás. A két világháború közötti visszaesés után az ötvenes évektől kibontakozó modernizáció ismét nagyobb létszámú évfolyamokat indokolt. 1989 óta e vonzó alkotópálya iránti fokozott érdeklődés következtében a Kar látogatottsága tovább emelkedett.
Az építészképzés kezdeteit a 19. századvég kimagasló alkotói, Budapest városképének kialakítói, Steindl Imre (Parlament), Hauszman Alajos (a Királyi Vár új szárnyai és a Műegyetem tervezője) és Schulek Frigyes (a Mátyás templom és a Halászbástya mestere) határozták meg.
A két világháború között Csonka Pál és Kotsis Iván személyisége biztosította az európai színvonalat és az építészi és mérnöki oldal képzésbeli egyensúlyát.
Az ötvenes évektől - az elsősorban technikai jellegében fejlődő szakmai oktatást - Weichinger Károly, Gábor László, Major Máté és Pogány Frigyes neve fémjelezte. A műegyetemi építészmérnök képzettséggel az építészeti pálya sokoldalú alkotó tevékenységre ad módot. Egy felmérés során 148 foglalkozást írtak össze, a legfontosabbak: építészeti tervezés, szerkezettervezés (épületszerkezetek és tartószerkezetek), városépítészet (tervezői és igazgatási, hatósági feladatok), építőipari kivitelezés-vállalkozás, beruházás, ingatlanértékelés, egyéb szakértői és kutatói tevékenység. Alkotó munkára önálló, független formában vagy alkalmazotti, ill. közalkalmazotti keretek között is nyílik alkathoz, érdeklődési körhöz illő lehetőség. A személyes alkat (a mérnöki adottságú műszaki gondolkodású tervező típus, a mozgékony szervező-irányító alkat vagy a téri fantáziával jellemezhető építész habitus) különböző területeken érvényesülhet, hajlamai szerint. A Karon végzett Makovecz Imre, Finta József és Rubik Ernő, de még az olyan pályaelhagyók is hasznát vették itt szerzett képzettségüknek, mint Határ Győző, Latinovits Zoltán vagy Szendrei-Karper László, Sebők Ferenc és sokan mások.
A Kar 1994-ben elfogadott oktatási reformja során megtartotta az építészmérnökkép-zés és oklevél egységét, amely jelentős terheléssel, az elméleti képzés mellett a sza-badidőt is igénybe vevő rajzi, gyakorlati feladatok megoldásával és nagy munkaigényű féléves tervek kidolgozásával jár együtt. Ezt az önálló munkát csak oktatói konzultáció és a műtermek maguk által megteremtett légköre segíti. Az építésszé válás, mint minden alkotómunka, a tehetség mellett áldozatvállalást és kitartást követel.
Az első hat félévben kreditrendszerű; de lényegében egységes alapoktatás folyik, amely előre láthatóan a jövőben főiskolai oklevél megszerzését is lehetővé teszi. Erre épülnek a felső, a képességek és érdeklődési kör szerint már jobban szétágazó tanulmányokra módot adó félévek, amelyek öt irányban - építész, tervező építész, szerkezettervező építész, urbanista építész és menedzser építész - teszik lehetővé az elmélyedést.A három éves posztgraduális képzés az ösztöndíjat elnyerteknek lehetőséget nyújt az építéstudomány és az építészettudomány szakterületein a kutató-mérnökké fejlődéshez, s ezt követően tudományos cím (PhD) elnyeréséhez, építészeti és városépítészeti tervezőként pedig  az ezzel párhuzamos mesterképzés építőművészeti mesterfokozat (DLA) szerezhető. Ez egyúttal az oktatói utánpótlás nevelésének is az útja.

Dr. Petró Bálint
dékán

 

vissza a kezdőoldalra